Kezdenek átjönni a 2025-ös jóslatok, amiket még nehéz az embernek feldolgozni és megfogalmazni. Úgy látszik, idén ez egy lépcsőzetes folyamat lesz, mert számomra vannak olyan elemei, amiket nem tudok elhinni, hogy ezek a dolgok a következő évben megtörténnek.
Mihály jelent meg számomra, amin alapból elcsodálkoztam, mert az ukrán háború óta alig láttam. Talán ezt egy jelnek vehetem, hogy nemsokára tényleg vége lesz? Kérdésekre még nem kaptam választ, mert nagyobb gond mutatkozik meg, mint egy “távoli” ország konfliktusa.
Nagy sötétség tárult elém, és Mihály egy fáklyával vílágított meg ebben a végtelen elveszettségben egy apró, lebegő csempékből álló folyosót. Aminek a színe egy fekete, egy fehér, és ismételte magát. De csak pár lépésnyire láttam előre, mert a sötétség elnyelte a fáklya fényét. Bemerészkedtem, de pár lépés után már nem láttam az előttem álló csempéket. Amikor visszanéztem, láttam a bejáratnál álló Mihályt a fénylő fáklyával, de a bejárat szélén már fogak mutatkoztak meg. Tőrbe csalt volna? Átvert? Miért kérdezek ilyeneket, amikor tudom, hogy minden okkal történik, és ami előttem áll, azt okkal kell látnom? Miért kérdőjelezem meg, amikor tudom, hogy bölcsebb és jóval tisztább bárkinél is, és amit látnom kell, ahhoz fel kell nőnöm?
Tovább tekintek a sötétségbe, de a csempéket egyáltalán nem látom. Csak lépkedek, remélve, hogy nem esek bele a mélységbe, aminek fogalmam sincs, hogy van-e alja vagy egyáltalán kezdete. Pár lépés után egy arany láda mutatkozik meg számomra, amit szívesen kinyitnék, de vigyáznom kell, mert a sötétség, amiben motoszkálok, pár lépés után még egy Angyalt is megkérdőjeleztette velem. Nem is gondolkozom azon, hogy kinyissam, mert kitárult magától. Nem kellett megmozdulnom, és megmutatta belsejét, amiben egy kék tojás aranyozott mintával várt, hogy felfedjék.
Mi ez? – tettem fel a kérdést.
Ebben van a jövő – felelte Mihály.
Kíváncsiságomnak köszönhetően kezembe vettem volna a tojást, de mielőtt hozzáértem volna, széttört.
Hirtelen azon kapom magam, hogy állok egy helyben, két kézzel tartom a széttört tojást, amiből bűz és ocsmány folyadék csöpög kifelé. Egy fekete fiókát látok, ami próbál életre kelni, de elpusztul mielőtt valódi levegőt vehetett volna.
Mi ez? – kérdezem.
Már akkor tudtad, amikor bejöttél.
Tenyeremben tartom a jövőnket..
(Félreértések elkerülése végett, nem én határozom meg, hogy mi legyen.)
Tartom a kezemben az elhalt állatkát és azon agyalok, hogy mit hoz 2025. De nincs időm ezen agyalni, mert csak azt látom, hogy a fekete elhalt fióka egyszer csak egy koronát viselő termetes fekete tyúk lesz, jogarral a kezében.
Végképp elvesztettem a fonalat, mit jelenthet mindez?
A tyúk, kinek díszes arany ékszerei vannak – jogar, korona, nyakék – hirtelen tojik egy félig arany, félig réz tojást, amiből bogarak törnek ki: skorpiók, százlábúak, férgek, csótányok és tücskök.
Próbálom összerakni a képet, amit látok, de a rovarok mindenhová másznak szerte szét. Párat el is taposok undoromban, véletlenül se másszanak rám, ki tudja, mit tennének velem.
Mikor ennek az őrületnek vége, egy új korona jelenik meg a kezemben. Tisztább aranyból van, mint amit eddig bárminél is láttam. És a koronát egy férfi fejére teszem.
Túl sok kérdés merül fel bennem azzal kapcsolatban, ami előttünk van a következő évben. Azon gondolkodom, hogy a kék tojás, aminek arany díszítése van, lehet, hogy Fabergé-tojás, és utalhat az orosz győzelemre, ami még idén vagy a következő év elején fog végbemenni. Viszont a győzelem csak halált tartogat. Az új hatalom/világrend, ami ezután kialakul, csak ocsmányságot fog okozni. Mindaddig, amíg az ember nem áll ellen neki. Mi lehet a fekete-fehér út jelentése? Meddig fog tartani a tyúk termésének uralma? És milyen gondokat fognak számunkra okozni? És ki lesz az új király, kinek tiszta arany koronája lesz? Mikor jön már el számunkra az az illető, aki nem egy pszichopata, hataloméhes ember?
Olyan sokmindenen keresztűl mentünk de Országként még mindig szenvednünk kell.