Mihály arkangyal talán a legismertebb a túlvilági lények közül. A vele való megismerkedés számomra elég furcsa jelenség volt, mert sok ellentmondással és tévhittel kellett szembenéznem. Az egyik legmeglepőbb tulajdonsága a nyilvánosságtól való elzárkózása. Bár sok szobor és festmény készült róla, ő maga ritkán jelenik meg teljes valójában – és ha mégis, akkor sem fényben úszva vagy glóriával.

Megjelenése mindig is szerény volt. Sokszor egyszerű, átlagos emberként mutatkozik, ha úgy adódik. Haja hosszú és enyhén göndör, leggyakrabban fekete vagy sötétbarna árnyalatban. Ezzel is jelzi, hogy nem tartja magát olyan méltóságteljesnek, mint ahogyan mi, emberek, gyakran gondolunk rá.

Ha megtaláljuk vele a közös hangot, és alázattal, de egyenrangú félként közelítünk hozzá, akkor egy rendkívül kellemes beszélgetőtársat ismerhetünk meg benne.

Tévhit az is, hogy Mihály mindig megjelenik, amikor hívjuk. Ő nem egy állandó jelenlétű arkangyal. Ha figyelünk rá, és valóban hívjuk – szívből, nem csak szavakkal –, akkor megtaníthat minket alázatra és lelki békére.

Harcol, ha kell, és mindig teszi a dolgát, de ha felkutatjuk, ne csupán azért tegyük, mert a „harcos arkangyalt” keressük. Nem szereti az öncélúságot. Könnyen megsértődik, és akár haragtartó is lehet. Nem érdemes vele sem ujjat húzni, sem vitába bonyolódni – mert bár mindig van oka a viselkedésének, ha úgy érzi, félreértjük vagy nem tiszteljük, képes magunkra hagyni.

Viszont ha idővel megértjük az igazát, ő visszatér – és ha kérjük, visszafogad minket. Bár könnyen megbocsát, fontos, hogy őszintén bocsánatot kérjünk tőle, ezzel is jelezve: megértettük, amit tanítani próbált.

Mihály mindig segít megtalálni a válaszokat. Az emberi fejlődés számára természetes folyamat – és ebben mindig támogat is. Ritkán jelenik meg önmagától, de gyakran felügyel minket, szinte állandó jelenléttel. Ha úgy érezzük, elakadtunk, érdemes kérni tőle, hogy mutasson utat – mert csak akkor avatkozik be, ha valóban szükség van rá, és kérjük is.

Ha másnak fájdalmat okozunk – legyen az lelki vagy fizikai –, azt nem felejti el. Ha hinnék a karmában, azt mondanám: ő maga a karma. Nem azért, mert élvezi a szenvedésünket, hanem mert a tanítás része, hogy szembesüljünk tetteink következményeivel. Angyal létére ritkán jelenik meg látványosan; amikor segít, többnyire apró, finom jelekkel igazítja az utunkat – anélkül, hogy felfedné magát.

Úgy tevékenykedik, akár egy árnyék: csendben, háttérben. Az emberek gyakran észre sem veszik a jelenlétét – talán az egójuk, talán a tudatlanságuk miatt. Mégis ő áll sok esemény hátterében.

„Ha hinnék a karmában, azt mondanám: ő maga a karma.” – ez a gondolat különösen igaz. Mihály nem azért vezet néha zsákutcába, mert szenvedni akar látni bennünket, hanem mert az egyik legnagyobb tanítónk. Időnként szándékosan enged, hogy hibázzunk – hogy megtanuljuk tisztelni másokat, és értékelni mindazt a jót, amit az élet adott nekünk.

Bár ritkán mutatja meg magát, és gyakran úgy tűnhet, mintha ott sem lenne, valójában mindig figyel minket. Csak akkor láthatjuk őt, ha ő is úgy akarja.