Elöző posztom Magyar Péterről szólt, és azért valljuk be, nem körülötte forog a világ ezért mások is megérdemelnek pár kártyalapot. Megtörtént a választás és ebben a helyzetben a lap már nem a hatalom gyakorlásáról, hanem a maradványok megőrzéséről beszél: A vereség után az Érmék 4 azt mutatja, hogy Orbán Viktor nem a sebeit nyalogatja vagy visszavonul, hanem „sündisznóállásba” merevedik. Gőzerővel próbálja egyben tartani azt, ami megmaradt: a pártot (Fidesz), a hűséges szavazóbázist és a gazdasági hátországot. Ez a lap ilyenkor a veszteségtől való félelem kártyája. Nem akarja hagyni, hogy a maradék befolyása is kicsússzon a kezei közül. Mivel a lap az elengedés képtelenségét jelképezi, azt sugallja, hogy nem lesz belső megújulás vagy önkritika. Inkább a „befagyasztott állapot” jellemző: ragaszkodik a régi narratívákhoz és a régi emberekhez. Ahogy a beszédében is mondta: „soha nem adjuk fel”. Ez az Érmék 4-es energiája: két kézzel szorítja a saját igazát, akkor is, ha a világ már továbblépett. A leváltás után ez azt jelentheti, hogy a politikai közéletből egyfajta saját építésű várba (belső pártpolitika, zárt körű körök) húzódik vissza, ahová az új kormány vagy a külső kritika nem ér el. Csak azokkal kommunikál, akikben feltétlenül megbízik. A kártya alapján Orbán Viktor nem omlik össze, de nem is változik meg. Megpróbál egy „párhuzamos valóságot” vagy egy stabil hátországot fenntartani a vereség után is. Ez a lap a politikai túlélésre való berendezkedés kártyája, ahol a fő cél nem a visszatérés (egyelőre), hanem az, hogy ne veszítsen el többet abból, amije még megvan.
