Pár hete kezdett el kerülgetni egy különös érzés, hogy eljött az idő, de még mindig nem tiszta számomra, hogy mi lehet az pontosan. Nyugtalanság, veszteség, vita, csalódottság és becsapás érzése kerülget. Az elmúlt pár napban már ezek az érzések felbukkannak a meditáció környékén is. A 2025-ös jóslatoknak a fele már most köthető valamilyen eseményhez. Ez már önmagában aggódásra késztet. Mi lesz még az év hátralevő részében? Húztam rá lapokat, hátha ezek megválaszolják, hogy mi történik, ha konkrét képet nem is látok.
A Halál jött ki. A hódító Halál megmutatja magát, amely nem ismer irgalmat senki számára. Legyen az bűnös vagy szent, bárkit, aki az útjába kerül, félreállítja. Dicsőséggel és céltudattal fog végigmenni megtervezett útján, és senki sem tesz semmit. Mindenki csak éli a tudatlan, berögzött életét, mit sem sejtve, hogy mi vár a világra.
Kedves álruhában adják át a mérget, amely tönkretesz minket. Céljuk már előre megtervezett volt. Több forgatókönyv alapján, de mégis képes volt valaki megtervezni úgy az árulást, hogy mindig ugyanaz legyen a végkimenetel. Gyermeki módon hajtunk fejet annak a kéznek, aki a mérget adja a kezünkbe.
Birodalmunk biztonságában pátyolgatjuk a mérget, amely megoldásnak van álcázva. Megnyugvást jelent mindenki számára, de ami benne van, maga a fekete Dzsin, akitől nem lehet kérdezni, aki kívánság nélkül hozza el a fekete átkot.
Falakkal fogjuk körbekeríteni a feketeséget, de mindhiába, mert mire a falunk tetején elkezdhetnénk gondolkodni, hogy hogyan történhetett mindez, már falainkat fogják rombolni. Feleslegesen akarjuk megvédeni magunkat, mert a fegyverek, amikkel győzelmet arathatnánk, el vannak zárva, mert a trón, aki irányítja a védelmet, már rég elrohadt belülről.
Szomorú mészárlás lesz, és a túlélők olyan fehér démonokká fognak alakulni, akik könyörületet nem ismernek senki számára. Városokat látok a távolban, de az út, ami oda vezet, akasztott emberekből épül ki, és maga a város több ezer akasztott emberből áll, akik belülről rohadtak szét.
És mikor felépül az akasztott város, kezdődik meg a következő fejezet, mikor is térdelve nézi az ember az eget, de az olyan fénnyel világít, amitől kifolyik az ember szeme.
Nem tudom, mit jelent ez a képsorozat, de remélem, csak a fantázia durva játéka.