Iványi Gáborékról néztem a híreket a minap, aholis több mint 250 gyermeknek az iskoláját szüntették meg, és ez a kép tárult elém:
“Láttam a gyermekeket és a szülők fájdalmát, a kétségbeesést és a könnyek áradatát. A könnyeket, amely szabad utat ad az átok felé. Látom Gáspár kezeit szétégve, bekötözve, látom Ráhel lábait összetörve, és látok egy másik leszármazottat, akinek a szemei már alig látnak. A családot gyászba öltözve látom, de hiába vész el egy tag, minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Hiszen, a patkány az patkányt nemz. De talán, ha egy szörnyeteggel kevesebb lesz, minden jobbá válhat, de itt még nem állok meg. Átkot szórva küldöm el végzeteteket. Mindenkin bosszút állok akik ebben részt vettek, és akik a narancsra akár egy X-et is tettek.”